Balatonfüred a Balaton északi partján fekvő, lankás dombok
által körülölelt 13500 lakosú kisváros. Bárhogy közelítse is
meg az utazó – vasúton, országúton, vízen –, a városba érve
rögtön megérzi a múlt és a jelen harmonikus ötvözetét.
Először a táj kelti föl érdeklődését: északról szelíd hegyek
sorakoznak, délről pedig a tó öleli át a várost, amely
évszázadok óta sugározza a fenséges pannon derűt. Füred
helyét már a római korban is lakták, itt lépten-nyomon a múlt
emlékeibe botlik a látogató. Régi lakónegyedek, ódon
épületek, templomok, hangulatos szőlőskertek, parkok, vén fák
üzennek a ma emberének.
Nevét először 1211-ben a tihanyi apátság birtokösszeírása
említi. A mai Füred helyén a középkorban több település
létezett, elsősorban a máig is folyamatosan tovább élő – de
fontosabb szerepet csak a reformkor óta játszó – Füred. Tőle
nyugatra Papsoka – a XIV. századtól Siskének nevezték –
helyezkedett el, ez rövidesen összeolvadt Füreddel. Északra a
Kéki-völgy napjainkig őrzi a hajdani Kék falu nevét. Ez a
település a török hódoltság alatt pusztult el. A mai Füred
északkeleti részét képező Arács 1954-ig önálló község volt.
Az Arácstól délkeletre fekvő Magyaré települést a középkor
végére felszívta Arács.
Füred lakóinak és vendégeinek életformáját, magatartását
mindig meghatározta a hagyomány. Idegenforgalma évszázadokra
nyúlik vissza, s miután a füredi savanyúvizet gyógyvízzé,
illetve gyógyforrássá nyilvánították, a település 1971-ben
gyógyüdülőváros lett, 1987-től pedig a "Szőlő és a Bor
Nemzetközi városa".
Ismertségét főleg mediterrán jellegű klímájának és szénsavas
forrásainak köszönheti. Ma az itt működő Állami Szívkórházban
hasznosítják gyógyászati céllal a források vizét, emellett a
Kossuth forrásnál, a Berzsenyi kútnál, a Szekér Ernő
forrásnál és a Schneider kútnál kóstolhatjuk meg a híres
füredi savanyúvizet. A Szívkórházban sok beteg nyerte vissza
egészségét, köztük a Nobel díjas hindu költő, Rabindranath
Tagore –1926-ban járt itt–, akiről tóparti sétányt neveztek
el.
A város hihetetlenül gazdag történeti emlékhelyekben;
legnagyobb részüket átalakították, felújították. Előfordul,
hogy napjainkban más szerepet töltenek be, mint egykor, de ma
is Füred kultúrájához tartoznak. Számos olyan nevezetes villa
és kúria található a városban, amelynek tulajdonosa
jelenlétével hozzájárult Balatonfüred arculatának
alakításához, és messze földre elvitte hírét.
A XVIII. század számos építészeti remeke; a Nagyvendéglő, az
Állami Kórház, a Kossuth Lajos-forrás kútháza, Pálóczi
Horváth Ádám nagyobbik háza, Széchenyi Ferenc kastélya ma is
meghatározza városunk hangulatát.
Balatonfüred az 1800-as években, a reformkorban indult
fejlődésnek. Kedvelt találkozóhelyévé vált a haladó szellemű
politikusoknak, művészeknek; történelmi, kulturális szerepe
ekkor volt a legkiemelkedőbb. Számos műemlék, jelentős
épület, hagyomány kötődik e korszakhoz: 1825-ben itt, a
Horváth-házban rendezték meg az első Anna-bált.
Kisfaludy Sándor adományokból, apátsági és népi segítséggel
1831-ben Füreden nyitotta meg a Dunántúl első kőszínházát, a
magyar nyelv otthonát akkor, amikor a hivatalos nyelv még a
latin volt. A történelmi, alsó városrész reformkori
hangulatát gazdagítja a klasszicista stílusú Blaha Lujza
villa, amelyben a századforduló híres magyar színésze, a
nemzet csalogánya csaknem negyedszázadon át töltötte nyarait.
Az épület ma szállodaként és étteremként működik. Volt itt
nyaralója Huray István jó nevű fürdőorvosnak, a Huray-házak
birtokosának, ám a korszak nyaralói közül legszebbnek a
Dőry-nyaralót tartották. Érdemes megtekinteni; kupolás, jón
oszlopcsarnokos kerek épület bukkan elénk a Jókai utca és a
Blaha Lujza utca sarkán. A Kerek templom, amelynek tervét a
római Panteon nyomán Fruhman Antal készítette, 1841-1846
között épült fel. A Jókai villa 1870-ben készült el
kora-eklektikus stílusban. Az épületben állandó kiállítás
mutatja be a nemzet legnagyobb mesemondójának életét és a
villa berendezési tárgyait.
A felső városrész díszeként – mintegy vigyázva a város
nyugalmát – emelkedik magasba a református, a katolikus és az
újonnan épült evangélikus templom.
A mai óváros, a régi falu – ide értve az 1954-ben
hozzácsatolt Balatonarácsot is – még számottevő és értékes
népi műemlékállománnyal rendelkezik. Az ófaluba vezető
főutcán, a Kossuth Lajos utca mindkét oldalán zárt rendű,
földszintes és emeletes épületek sorakoznak. Az ófalu – vagy
ahogyan újabban nevezik, az Óváros – jellegzetes, műemléki
táblával is megjelölt épületei még őrzik a népi formákat. A
Siske utca az a része az Óvárosnak, ahol az utca vége már
erdőbe torkollik; az itt kezdődő sétaút nagyszerű
kiránduló-hely.
Füred egyik legismertebb épülete a Gombás-kúria (XVIII. sz.
második fele). A köznemesi rend szépet kedvelő, jó ízlésű
tagjai építettek ilyen pincehajlékokat szerte a Balaton
környékén, ahol az év egy részét töltötték. Füred különösen a
zalai nemesség kedvelt találkozóhelye volt, itt ugyancsak
bőven sorakoztak hasonló, késő barokk vagy copf stílusú
pincehajlékok – ami fennmaradt belőlük, ma is megszabja a
füredi hegyvidék arculatát.